Az ETO (European Telework Online) éves távmunka jelentése idén elõször foglalkozik részletesen az Európai Unió tagságra törekvõ Közép- és Kelet-Európai országokkal. A jelentés általánosságban kijelenti, hogy az egykori keleti blokk országaiban mért és becsült adatok messze elmaradnak a nyugati országok mutatóitól, azonban a keleti országok is felismerték az információs társadalomra való felkészülés fontosságát és látják a felzárkózáshoz szükséges tennivalókat.

Az alábbi táblázat az Internetre kapcsolt számítógépek számát és az 1000 lakosra vetített arányát mutatja az egyes KKE országokan.
 

Az 1999 évi távmunka beszámoló szerint a távmunka általánosságban még nem terjedt még el ezekben az országokban, legfeljebb egy szûk réteg, fõként a jól megfizetett, magasan képzett, a technológiát jól ismerõ elit privilégiuma, és (bár vannak akik vitatkoznak ezzel az állítással) alkalmazása hasonló szinten áll, mint Nyugat-Európában 5-10 évvel ezelõtt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a keleti országokban is ugyanolyan ütemben valósul meg a korszerû munkamódszerekre való átállás, mint ahogyan az a nyugati országokban történt. A változások várhatóan gyorsabb ütemben zajlanak majd mind a technológia, mind a menedzsment és a humánpolitika terén.

Segíti a keleti országok gyorsabb alkalmazkodását a mûszaki oktatás magas színvonala, a jól motivált és képzett munkaerõ, és a viszonylagosan alacsony bérek, melyek elõnyös helyzetbe hozhatják ezen piacokat a nemzetközi távmunka terén. Ezen erõforrások kihasználására, távolról való igénybevételére már ma is vannak példák. Érdekesség, hogy éppen egy innovatív bolgár cég segíti az európai távmunka hálózat honlapjának karbantartását és magasabb színvonalra emelését. A legtöbb közép-kelet európai ország már bekapcsolódott az ETO hálózatába, melynek segítségével folyamatosan információcserére nyílik lehetõség a távmunka aktuális kérdéseirõl más európai országok szakértõivel.

A távmunka térségünkben elsõként a programozás, a kutatás és az újságírás területén terjedt el, ritka a formális,  azaz vállalati alkalmazottként végzett részleges ill. teljes távmunka végzés. A munkaképes lakosság átlagosan kb. 0,5-1 %-a végez távmunkát. A nagyvállalati távmunka, ami az amerikai és európai távmunka tömeges elterjedésének alapját adta  a közép-kelet európai országokban szinte még ismeretlen, nem alakultak még meg azok a tanácsadó és érdekképviseleti szervezetek sem, melyek nagyobb méretû távmunka projektek szakszerû irányítását végeznék. A jelentés országonként is ismerteti a változásokat, illetve azok mozgatórugóit.

Csehországban egy telefonos felmérés során 100 nagyvállalatot kérdeztek meg, többségük humánpolitika osztályán ismeretlen fogalom volt a távmunka. Mindössze 18 pozitív válasz érkezett, melyek fele informatikai ill. szoftver fejlesztõ cégtõl származott. Az IBM és a Microsoft elõszeretettel alkalmazzák a távmunkát, illetve annak különbözõ formáit az otthonról végzett munkától a call center megoldásokig. Egyelõre azonban a módszer nem terjedt el széles körben, maga a távmunka szó cseh nyelvre fordítása is problémás, félreértések kiindulópontja.

Romániában a magas távközlési díjak, a viszonylag kis alapterületû otthonok és az alacsony PC ellátottság vetnek gátat a távmunka terjedésének. Sokan az ország területén szaporodó teleirodákban látják a lehetõséget a változásra. Robbanásszerû az internet piac fejlõdése, a hálózati beruházások növekedése. A kormány „National Strategy for Informatisation and Fast Implementation of the Information Society" címmel modernizációs programot indított, melynek célja, hogy az ország az információs társadalom feltételeit megvalósítva készüljön fel az EU-hoz való csatlakozásra.

Magyarország tekintetében a jelentés beszámol arról, hogy ugyan a kormány felismerte a távmunka fontosságát, de a meghirdetett távmunka programok nem voltak igazán sikeresek, hiszen a projektre elkülönített tetemes összeg ellenében csak kevés új munkahelyet sikerült teremteni a megcélzott csoportok: a mozgáskorlátozottak és gyermeküket otthon nevelõ anyák részére. A távmunka terjedését lassítják a magas távközlési díjak, melyek megakadályozzák a telekommunikációs szolgáltatásokhoz és az Internethez való tömeges hozzáférést. Az alkalmazotti távmunka és más korszerû munkamódszerek (pl. rugalmas, részmunkaidõs foglalkoztatás) kevéssé terjedtek el. A kis és közepes méretû vállalatok többsége alkalmazottak helyett inkább alvállalkozókat foglalkoztat, a magas személyi költségek miatt. A távmunkások többségében egyéni és kisvállalkozók, akik fõként a számvitel, fordítás, szerkesztés, kutatás tervezés és design területeken dolgoznak, önként és önállóan. Gyakorlatilag nincs olyan szövetség sem szakszervezet, amely foglalkozna a távmunkások érdekvédelmével, kollektív szerzõdések kidolgozásával, a távmunkások problémáinak kezelésével illetve vállalati tanácsadással. A távmunka jövõjét tekintve várhatóan változást hoz a számítástechnikát és hálózati alkalmazásokat már az általános és középiskolában megismerõ nemzedék megjelenése a munkaerõpiacon.

Lengyelországban és a többi kelet-európai országban szintén a fenti okok miatt nem indult még meg a távmunka rugalmas formáinak nagyobb térhódítása, ami azonban az elõrejelzések szerint az elkövetkezõ években elkerülhetetlenül bekövetkezik majd.

1999.október 11.

Figyelem! A tavmunkainfo.hu INGYENES hirdetési lehetőséget kínál azoknak a MUNKAADÓKNAK, akik lehetővé teszik munkatársaik számára, hogy időben és térben rugalmasan, részben vagy egészben otthonról végezhessék munkájukat.