„Az 1998-as év fordulópontot jelentett az új típusú munkamódszerek európai  fejlődésében.  Nehéz ugyan ezen a gyorsan változó területen pontos adatokat kimutatni, a legmegbízhatóbb felmérések adatai szerint ma megközelítőleg 4 millió európai távmunkásról beszélhetünk, ami a munkaképes lakosság kb. 2,5 százalékát teszi ki. A távmunkások száma az elmúlt 2 év alatt megduplázódott." - ezekkel a megállapításokkal kezdődik a „Status Report on European Telework 1998" c. közel 200 oldalas jelentés az európai távmunka jelenlegi helyzetéről.

A dokumentum publikus, bárki letöltheti (hogy a méret se riasszon el senkit - akár tömörített formában) az európai távmunka központi honlapjáról, melynek web címe: http://www.eto.org.uk. A European Telework Online oldalra egyébként is érdemes ellátogatnia annak, aki érdeklődik a távmunka, táv-kereskedelem, táv-együttműködés, virtuális szervezetek, teleházak és az ezen témákhoz kapcsolódó publikációk, projektek, kongresszusok, rendezvények iránt. Az ETO honlap átfogó, egységesen rendszerezett és gyakran frissülő információ bázis, ahol szinte minden fontosabb hírről, eseményről, többek között nemzetközi kongresszusokról, az egyes országokban megvalósuló fejlesztésekről értesülhetnek a távmunka iránt érdeklődést mutató cégek, szervezetek és magánszemélyek.

A kikötő címlapján látogatásomkor éppen az a bejelentés állt, miszerint a közelmúltban Magyarország, 24. országként belépett az ETO hálózatba. A címlapról kiindulva, az országonkénti információkat lekérve eljuthatunk a 24 tagország legfontosabb távmunka híreket és kapcsokat tartalmazó oldalára, Magyarország esetén két nyelven, tehát az angol mellett magyarul is találhatunk fenn friss információkat. (Az oldal szerkesztője igazán szemfüles témafelelős, mert jelen távmunka cikksorozatra, illetve a fejlécben szereplő web-címre is felfigyelt, és mivel a felajánlott befűzésre igent mondtam, talán már be is építette az ETO magyar vonatkozású linkgyűjteményébe!)

A fent említett terjedelmes éves jelentésben ugyan még nem szerepel hazánk, - ahol a távmunka fejlesztéséről egyébként is kevés érdemi lépésről lehetne beszámolni -, annál több érdekesség olvasható az Európai Unió tagországaiban megvalósult előrelépésekről.

A nagy siker-sztori, és példaképként emlegetett ország: Dánia, ahol a távmunkások aránya az 1994-es jelentéktelen 0,4 %-ról  15, szerényebb becslések szerint is 5-10%-osra emelkedett. A dán példa bizonyíték arra, hogy egy kedvező adórendelet fantasztikus módon ösztönözheti az otthoni számítógépek elterjedését, ami közvetlenül segíti a távmunka tömeges elterjedését.

A hihetetlen nagy arányú fejlődést a dán adótörvény1997 nyarán hozott kisebb módosítása indította el. Az új rendelet szerint minden munkaadó adómentes juttatásként vásárolhat dolgozói számára otthoni számítógépet, amennyiben azt a dolgozó munkájához kapcsolódó feladatokra is fel tudja használni. Ennek erdeményeképpen, főként a nagyobb vállalatok, gyors vásárlásokba kezdtek, és rövid időn belül az alkalmazottak háztartásainak 75%-ába került Pentium számítógép, gyakran nyomtatóval, modemmel és Internet előfizetéssel együtt. Cserébe a dolgozóktól megkövetelték, hogy szerezzék meg a computer használói jogosítványt (ECDL), a tanulást saját szabadidejükben kellett megoldani, akár távoktatás segítségével, de a munktáltató költségén.

Két éven belül közel 200 ezer dán munkavállaló élt ezzel a lehetőséggel, melynek következtében napjainkra Dánia világelső lett a számítógéppel felszerelt háztartások arányát  (1998 elején ez a mutató 53 % volt, megelőzve még az USA-t is!) tekintve. 1998 nyarán már a dán háztartások kb. 17% rendelkezett Internet kapcsolattal, szemben az előző évben mért 8 %-kal. Az információs társadalomra való felkészültség magas szintje, megtoldva a dán gazdaság kedvező mutatóival (az egy főre eső GDP tekintetében Luxemburg után Dánia vezet Európában), és a magasan képzett szakember-állománnyal, ideális környezetet teremtett a távmunka és a kapcsolódó táv-tevékenységek gyors kialakulásához és széles körben való adaptálásához.

Érdekes módon, Svédországban éppen a kedvezőtlen adó- és pénzügyi szabályozás vet gátat a távmunka gyorsabb elterjedésének, miközben az ország gazdasági és földrajzi helyzetéből adódó sajátosságok kifejezetten ideális terepet teremtenének a távmunka nagyobb arányú fejlődéséhez. Kitűnő a távközlési infrastruktúra, kimagaslóan fejlett az információtechnológia, rendkívül jól szervezett a munkaerőpiac, nagy a szolgáltatás szektorban dolgozók (tehát a potenciális távmunkások) aránya, Európában itt a legmagasabb a 100 főre eső Internet hozzáférés mutatója, és a legtöbb vállalat már viszonylag korán beépítette az elektronikus levelezést és az Interneten keresztül történő információcserét (ld. a több világnyelven elkészített vállalati web-lapok) kommunikációs rendszerébe. A távmunka körül azonban még nagy a bizonytalanság. Az adótörvények nem könnyíti meg a távmunkára való átállást, sőt,  több esetben is hátrányosan érintik a távdolgozókat foglalkoztató cégeket. A munkavállalók oldalán a munkanélküliségtől való félelem az, ami sokakat visszatart attól, hogy új munkamódszerekkel kísérletezzenek.

Ennek ellenére, Svédországban is már viszonylag elterjedt a távmunka, - 1998-as adatok szerint az arány a munkaképes lakosság kb. 5 %-a - de még korántsem tekinthető általánosan elfogadott,  természetes  gyakorlatnak. A kormány már kifejezte azon szándékát, hogy Dániához hasonlóan, távmunka fejlesztését ösztönző rendelet módosításokat hoz.

Nem véletlen, hogy Svédország, ami Finnország után Európa leggyérebben lakott országa, és amit az izolált vidékek, az ország központjától, és egymástól is távol fekvő települések jellemeznek, lett a teleház mozgalom szülőhelye.  Svédországban született meg a teleház (telecottage) koncepciója, ami ma már a legtöbb európai országban követett példa lett arra, hogyan fejleszthetők a kistelepülések és hátrányos térségek az információ technológia segítségével. Máig mintegy 500 teleház létesült Európa különböző országaiban, a svéd példát követve.

Finnország, ahol ugyancsak a alacsony a népsűrűség és nagyok a települések közötti távolságok, a telematika alkalmazásaiban, például a telemedicina terén mondhatja magát vezetőnek. Ugyancsak élenjár mind a mobil telefonok használatában, mind az Internet mindennapi használatában. Finnországban, a kormány aktív, az információs társadalom kialakítását preferáló politikájának is köszönhetően, gyorsan elfogadottá, és a lakosság körében általánosan használt eszközzé vált az Internet, a közkönyvtárakban bármely állampolgár ingyenesen hozzáférhet a Világhálóhoz. Széles körben elterjedtek, és megbízhatóan működnek az online banki szolgáltatások, fejlett a hálózati kultúra (email, fórumok, web-lapok, stb.), és eközben lassan növekszik a távmunkások száma is. A gyorsabb növekedésnek a viszonylag magas munkanélküliség, az orosz válság által keltett gazdasági recesszió és a finnek átlagosnál kisebb vállalkozó kedve szab gátat.

Nagy-Britanniában, ezzel ellentétben, éppen a hatalmas vállalkozó kedv indított el sokakat a távmunka irányába. Különlegesen magas, mintegy 50 % a távmunkát végző britek között a vállalkozók és szabadúszók (self-employment) aránya. Emellett közel milliós nagyságrendű a fő- vagy mellékállásban alkalmazottként dolgozó, munkába ingázás helyett rendszeresen, vagy alkalmanként otthonról bedolgozó (elsősorban banki, vagy biztosítási szektorban tevékenykedő) távmunkások száma. A konzervatív párt 17 éves hatalmát megtörő új liberális vezetés kiállt az informatika aktív támogatása, az információs társadalom minél gyorsabb kiépítése, és a mindezt megalapozó informatikai beruházások mellett. Az Egyesült Királyságban elsőként valósult meg  az távközlésben az állami monopólium felszámolása, a telekommunikációs piac liberalizálása, melyen később a többi európai ország is átesett.  Ennek, és a fejlesztéseknek köszönhetően általánossá vált az Internet használata, olcsóbbak és korszerűbbek lettek a távközlési szolgáltatások, és igen jó a computer ellátottság. A brit távmunkások száma, ha nem is látványosan, de folyamatosan nő. A gyorsabb növekedést visszatartó okok között szerepelnek, az otthoni munka és családi élet összeegyeztetésére gyakran nem alkalmas, kis méretű otthonok, a relatív alacsony ISDN kiépítettség, valamint a nem igazán kedvező szabályozó rendszer, a költségelszámolás, társadalombiztosítás, juttatások és adók körüli bizonytalanság.

A brit Telework, Telecottage and Telecenter Association sokat tett a távmunka népszerűsítéséért és támogatásáért. A TCA gazdag tartalmú honlapján (http://www.tca.org.uk) és aktív levelező fórumán keresztül az érdeklődő távmunkaadók és távmunka-vállalók választ kaphatnak kérdéseikre, a szervezet rendszeres heti hírlevelében pedig konkrét távmunka ajánlatokat is szerepelnek.

Írországban több távmunkára épülő szervezet is működik, mely mind igen élénk promóciós tevékenységet folytat. A nemzeti távmunka szövetség (Telework Ireland - www.telework.ie) számos rendezvényt, kongresszust, a média figyelmét is felkeltő eseményt szervezett az országban, hogy segítse a távmunka elterjedését, és ösztönözze annak felsőbb szintről jövő támogatását. Az ír kormány bizottságai között  „Information Society Commission" is működik, mely többek között a távmunka kérdéseivel is foglalkozik. Létezik az országban kifejezetten távmunkásokat segítő szakszervezet, és több ECDL programközpont is.

Írországban a távmunka helyzete más vidéken és más a nagyvárosokban.  Vidéken, ahol munkavállalók között jellemzően magas a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, alacsonyabbak a jövedelmek, az európai átlagnál gyengébb a telefonellátottság, és kevés az otthoni számítógép, egyelőre kisebb a motiváció a távmunka irányába.

A városokban ezzel szemben, ahol európai átlagot meghaladó a PC ellátottság, az országban létesült gyártóbázisoknak is köszönhetően fontos szerepet játszik a fejlett távközlés és az informatika, nagy a nemzetközi mozgás, inább érezhető az amerikai kapcsolatokon keresztül az USA, a távmunka világelső alkalmazó országa  - hatása, természetesen erősebben mutatkozik meg az újszerű munkamódszerek bevezetése iránti igény. Dublin közlekedési problémái, az állandósuló forgalmi dugók egyre többeket gondolkodtatnak el azon, hogyan kerülhetnék el a fárasztó napi ingázást, miközben az egyes szakterületeken mutatkozó szakemberhiány a munkaadókat ösztönzi a rugalmas távmunka bevezetésére.

Léteznek olyan írországi projektek is, melyek az elzárt vidékek munkalehetőséggel való ellátást tűzték ki célul, ezek közül leginkább a hívóközpontok (call-center) létesítését, mint újdonságot érdekes kiemelni. Eddig is kb. 6000 munkahely létesült az új vidéki hívóközpontokban, és becslések szerint kétezerre kb. 10 ezer lesz a call center-ekben foglalkoztatottak száma, akik több multinacionális vállalat kereskedelmi és ügyfélszolgálati teendőit látják el egy kihelyezett központból. Ennek kapcsán megjelent Írországban a távmunka-import is, minthogy ezekben a központokban, a többnyelvű szolgáltatás lehetővé tételéhez az európai országok nyelveit jól beszélő külföldieket is alkalmaznak.

Németországban, ahol az elhúzódó magas munkanélküliség miatt a távmunka megítélése a lakosság körében még igencsak vegyesnek mondható, ma a munkavállalók nem több, mint kb. 2 % dolgozik távmunkában. Létezik ugyan ennél nagyobb igény, de a vonatkozó szociális, jogi és adóügyi kérdések körül igen nagy a bizonytalanság a távmunkát illetően. A fejlődést segíti, hogy egy igen aktív nemzeti szintű szervezet (Verband Telearbeit Deutschland), illetve külön szakszervezet (www.televisa.de) foglalkozik a távmunka kérdéseivel. Az 1998 június elején Berlinben megrendezett „Telecollaboration" elnevezésű konferencián Németország több olyan távmunka kezdeményezést mutatott be az Európai Unió képviselői előtt, melyek korábban ismeretlenek voltak a külvilág előtt. A konferencia egyedülálló volt abból a szempontból is, hogy a meghívott vendégek és előadók először foglalkoztak együtt a távmunka, táv-együttműködés, elektronikus kereskedelem, elektronikus piacok, virtuális szervezetek és tudás menedzsement kérdéseivel.

Németország kiemelten jó adottságokkal rendelkezik, ami a tömeges távmunka alapfeltételeit illeti. Erős a gazdaság, jól kiépített az infrastruktúra és a távközlés, melynek árai a liberalizálást követően csökkentek, magas a szolgáltatás szektorban dolgozók aránya, a háztartásokban elterjedt a számítógép, és széles körben használatosak az online szolgáltatások.

Nagy példányszámot, és ezzel az európai távmunka szervezet „best media coverage" díját nyerte meg, megelőzve az angol The Teleworker-t, a Teleworx, egy a közelmúltban indított német távmunka magazin, amely rövid időn belül már rendszeresen 25.000-35.000 olvasóhoz jut el. Érdekesség, hogy a folyóiratot otthonukban dolgozó vállalkozók, a távmunka eszközeit (Internet, email, videó-konferencia) használó távmunkások írják és szerkesztik.

Az angol gyakorlattal ellentétben Németország nem a kötetlen, egyéni vállalkozóként végzett távmunka terjedésében, hanem a szervezett formákban megvalósuló távmunka alkalmazásban hisz. Éppen ezért nagy hangsúlyt fektet a munkavállalók védelmének kidolgozására, és fokozottan odafigyel arra, milyen irányban alakíthatja majd a távmunka terjedése a lakosság foglalkoztatottságát.

A Németországban kialakult helyzet érzékelteti legtisztábban azt a dilemmát, mellyel a távmunka kapcsán  minden európai országnak szembe kell nézni: a kialakult munkaerő-piaci gyakorlat és az akalmazásban levő munkavállalók érdekvédelme az egyik oldalon, és a rugalmasabb szervezeti formák és munkamódszerek iránt jelentkező igény a másikon. A távmunka ennek az összetett kérdésnek csak egyetlen  vetülete, de a távmunka kérdéseiről folyó viták élesen rávilágítanak ezekre a szempontokra, és az, hogy milyen válasz születik a felvetett kérdésekre fontos lesz a többi európai ország számára is.

Ausztria távmunkához való viszonya egyedi. A többi országgal ellentétben, ahol a távmunka iránt jelentkező tömeges igény megelőzte a megfelelő infrastruktúra kialakulását és a távmunkások védelmét szolgáló szociális intézkedések meghozatalát, Ausztriában éppen fordítottan alakult a helyzet. Évek óta folyamatban van a távmunka ideális feltételeit megteremtő távközpontok, teleházak kiépítése, az állam hathatósan támogatja az információs társadalmat, sőt, léteznek már távmunkások számára kidolgozott modell-szerződések, szakszervezeti ajánlások is. A szociális partnerek (a munkaadók és a munkavállalók képviselői), akik nagyon fontos szerepet játszanak az osztrák gazdaságban, már évek óta foglalkoznak a távmunka érdekvédelmével, megfogalmazták a távmunka irányelveit. Megszületett és aláírásra került az első, külön távmunkásokra vonatkozó kollektív szerződés, az olaj iparág területén. A távmunkások modell szerződését az értelmiségi dolgozók szakszervezete állította össze. Ez a szakszervezet dolgozta  ki a távmunka területére megfogalmazott ajánlásokat is, melyek többnyire normatív jellegűek, inkább a lehetséges negatív hatások elkerülésére, mint a távmunka előmozdítására koncentrálnak.

A fenti intézkedések ellenére a távmunkába eddig bekapcsolódott munkavállalók száma még igen alacsony, bár az Ausztriában végzett felmérések szerint a lakosság pozitívan viszonyul a távmunkához, nagyrészük szívesen venne részt rész- vagy teljes munkaidőben távmunka-végzésben. Ezért várhatóan a következő évek hozzák meg Ausztria számára a jól előkészített fejlődést, ami a távmunka országos elterjedését illeti.

Hollandiában ezideig, a britekhez hasonlóan, inkább a kötetlen távmunkavégzési formák terjedtek el. A távmunkát aktívan népszerűsítő szervezet (Netherlands Telework Forum - www.nlforum.nl)  tevékenységének köszönhetően azonban ma már mind a politika, mind a gazdaság vezetői odafigyelnek a távmunkára. Az 1998-as választásokon 3 párt is kitért programjában a távmunkára, ami megoldást kínálhat a közlekedés és mobilitás súlyos problémáira valamint az ország viszonylagosan elmaradottabb térségeinek felzárkóztatására.

A Közlekedési Minisztérium hosszú távon érdekeltnek érzi magát a távmunka fejlesztésében, hiszen végre valami megoldást nyújthat az ország egyre súlyosabb endemikus és torlódási gondjaira. Hollandia rendelkezik az ország területéhez relatívan viszonyított legsűrűbb úthálózattal Európában. A forgalmi torlódásokból adódó szociális és gazdasági hátrányok, valamint a környezetvédelemért való egyre fokozottabb aggódás mind sürgős és hathatós megoldásra vár. A Közlekedési Minisztérium több kísérletet végzett, és projekteket indított el annak érdekében, hogy minél több dolgozó válassza a távmunkát a mindennapi autózás helyett.

Hollandiában emellett egy új adótörvény is a távmunka terjesztését segíti: a rendelet kimondja, hogy a munkáltató egy bizonyos összeget adómentesen fizethet ki az általa alkalmazott távmunkás otthoni munkájához kapcsolódó költségeinek fedezésére.

A hollandiai távmunka tehát sokoldalú támogatást élvez, egyetlen gátja a menedzseri ellenállás, az új munkamódszerek alkalmazásával kapcsolatos vezetői aggodalmak, és félelmek, amely többé-kevésbé minden egyes országra jellemző, és hosszú távon, a működő rendszerek meggyőzően ható példájával leküzdhető.

Belgium kis területű államán belül élő kétnyelvű kultúrája miatt a belga példa azért is érdekes, mert annak eredményei segítenek megérteni azt is, hogyan alkalmazható a távmunka egy többnyelvű, több kultúrájú térségben, úgy mint az Európa Unió egészében. Éppen az ország többnyelvűségre építve, virágzanak a call-center-ek. Belgium erőssége a rendkívül jól kiépített, a TV-vel rendelkező lakások 95 %-át behálózó kábeltévé rendszer, amely a 30 TV csatorna mellett egyre több területen 2 Megabit/s sebességű Internet hozzáférést is biztosít.
Nagy a vállalatok és a közszféra érdeklődése a távmunka iránt, a nemzeti távmunka szövetségben (Belgian Telework Association - www.bta.be)  a távközlés és az IT ipar legnagyobbjai erős bázissal képviseltetik magukat. Belgiumban, az európai országok közül elsőként, már 1977-ben külön törvényt hoztak az otthon végzett munkára vonatkozóan. Az ország területén 20 távcentrum működik, és felmérések szerint a munkáltatók 70 %-a vonzónak találja a távmunka alternatíváját, de egyelőre kevés cégnek vannak konkrét tervei annak bevezetésére.

Franciaországban a franciák saját online hálózatának, a Minitel elterjedésének köszönhetően már korán széles körben elfogadottá és a lakosság által használttá váltak a hálózati alkalmazások, de egyelőre éppen a Minitel az, ami ezideig háttérbe szorította az Internetet, és az otthoni PC vásárlásokat. Ebből, és az igen magas munkanélküliségből következően a távmunka ma még keveseket érint. Jelenleg a francia munkaerőpiaccal foglalkozókat jobban érdekli a 35 órás munkahétre való átállással kapcsolatos viták és egyezkedések, a foglalkoztatási gondok megoldása. Természetesen itt is terítékre kerültek a távmunka kérdései, a kormány „state modernization program"-jában is szerepel a távmunka, mint mechanizmus, ami a jövőben, az Internet és a PC-k várható elterjedésével várhatóan nagyobb szerephez jut majd.

Az elmúlt években sokat változott a távmunka helyzete Olaszországban. Korábban legfeljebb csak néhány tudományos elméleti kutatás tárgya volt, ma azonban egy igazán aktív, sok embert és szervezetet megmozgató tevékenységgé vált. Az Interneten jelen lévő nemzeti távmunka szövetségek közül az olaszok web site-ja (www.mclink.it/telelavoro) volt Európán belül a legaktívabb, havi tízezres látogatottságot ért el, és számos kezdeményezés kiindulópontja volt. A site egyedülálló módon lehetőséget nyújt távmunkásoknak önéletrajzuk beküldésére, és a létrejött adatbankból a táv-munkatársakat kereső cégek felé közvetítést végez. Az olaszok lelkes aktivitását jelzi az is, hogy az ETO honlap log-statisztikái szerint is ők vezették a nem angol nyelvű látogatók listáját.
Folyamatos és intenzív érdeklődés mutatkozik Olaszországban a távmunka iránt, mind a politika (kormány, parlament,  Közlekedési Minisztérium, szakszervezetek), mind a gazdaság szereplői (ipar és magáncégek) felől. A növekedés elsősorban a Milano-Torino-Genova háromszögben, valamint Róma környékén látványos. Egyesek szerint a távmunka hosszabb távon megoldást kínálhat a dél válságára, de az is igaz, hogy átgondolt koncepció és fejlesztések nélkül észak és dél közötti szakadék további szélesedéséhez vezethet.

Spanyolországban és Portugáliában, ahol 100 lakosból csak 2 rendelkezik saját Internet eléréssel (szemben pl. a skandináv országokkal, ahol 100-ból 15) ma még csak a lakosság legfeljebb 1 %-a vesz részt a távmunkában. Spanyolország, ahol az EU-n belül legmagasabb a munkanélküliség, és az egy otthonban lakók száma általában igen magas, ezért a családi élet és az otthoni munka összeegyeztetésére nem alkalmasak a lakóterek, ma még kevéssé vonzó a távmunka gondolata.

Portugália jó eredményeket ért tud felmutatni a hálózati alkalmazások, mint a telebanking (ld. Multibanco program) telemedicina és a táv-oktatás terén, és belátta, hogy a távmunka bevezetésével hosszú távon megszüntethető az elmaradottabb térségek izoláltsága.Nemrégiben a Kormány által megfogalmazott „Green Paper on the Information Society in Portugal" átfogó hozzáállást fogalmazott meg, érintve a távmunkát, mint ennek a koncepciónak lényeges elemét is.

Összességében az európai távmunka, miután a 90-es évek második felében a távmunkások száma elérte a kritikus tömeget, mind a keresleti mind a kínálati oldalról kombináltan ható ösztönző tényezők következtében látványos fellendülés időszakára számíthat az ezredfordulón. A távmunka-végzés iránti igények növekedését hozza magával a távközlési technológiák gyors fejlődése, az európai telekommunikációs piacok liberalizálása következtében ezen technológiák egyre olcsóbbá válása, az IT szektor térhódítása, a számítógépek, a felhasználóbarát alkalmazások, az Internet egyre nagyobb arányú otthoni használata, valamint a hálózati kultúrát már az iskolában megismerő új nemzedék megjelenése a jövő munkaerőpiacán. A kínálati oldalon a gyorsan változó gazdasági környezet, a rugalmasan alkalmazható szakértelem iránti igény, és a költségtakarékosság szempontjai ösztönzik a cégvezetőket a új munkamódszerek minél intenzívebb alkalmazására.

A távmunka támogatását a legtöbb európai országban az állam is felvállalja, belátva, hogy egy jól átgondolt távmunka-koncepció megvalósítása pozitív hatással lehet a társadalom és a gazdaság egészére, megoldást kínálhat többek között a városi közlekedés, a légszennyezés, a foglalkoztatottság problémáira, miközben a lemaradott régiók gazdasági vérkeringésbe való bekapcsolását is lehetővé teszi.
 

Forrás:

• a „Status Report on European Telework 98" c. dokumentum
• az European Telework Online (www.eto.org.uk) honlapja, levelező fóruma,
• a nemzeti távmunka szövetségek weblapjai

1999. január 20.
 

Figyelem! A tavmunkainfo.hu INGYENES hirdetési lehetőséget kínál azoknak a MUNKAADÓKNAK, akik lehetővé teszik munkatársaik számára, hogy időben és térben rugalmasan, részben vagy egészben otthonról végezhessék munkájukat.