A távmunka, mint a munkaszervezés korszerű formája elsőként az Egyesült Államokban terjedt el, ahol a technológiai fejlődés először érte el azt a szintet, hogy a munkavállalók ezrei, majd mára már milliói számára valósággá vált az otthon dolgozás lehetősége. Jelenleg az USA-ban mintegy 15 millió távmunkást tartanak számon, és a trendek további növekedést jeleznek!

Érdekes módon, ha távmunkával kapcsolatos információt keresünk a weben, azt tapasztaljuk, hogy a témával foglalkozó angol nyelvű oldalakat nyitó kulcsszó nem a tükörfordításból adódó "telework", ami ugyan szintén létező és használt szó a távmunkára, sokkal gyakrabban botlunk a "telecommuting" kifejezésbe, melyet ugyancsak a távmunka szóval fordíthatunk magyarra.

Vajon mi a különbség a két fogalom között? A meghatározást Jack Nilles-től idézzük, joggal, hiszen ő volt az, aki 1973-ban megalkotta és definiálta a két szót. Jack Nilles egyébként immár több, mint 25 éve foglalkozik kutatóként ezzel a területtel, és szakmai körökben a "távmunka atyjáként" tisztelik. (Következő cikkünkben részletesen is bemutatjuk majd őt, munkásságát, kutatási eredményeit).

A meghatározások tehát, Nilles értelmezésében:

"Telework"-ről beszélünk akkor, ha a munkával kapcsolatos utazásokat az információ-technológia valamely formája (pl. távközlés vagy számítógép) helyettesíti.

"Telecommuting"-et értünk az alatt: amikor nem a dolgozó utazgat a munkahely és otthona között, hanem a munkája. A munkavállaló a hét egy vagy több napján munkáját nem a cég székhelyén, hanem saját otthonában, vagy egy teleházban végzi. A lényeg, hogy a távmunkás kevesebbet, vagy egyáltalán nem jár be (to commute=ingázik) a munkahelyére és vissza.

A telecommuting a telework egy formája: minden telecommuter teleworker, de nem minden teleworker-re igaz, hogy telecommuter. Amerikában elsősorban azokat a dolgozókat sorolják a telecommuter kategóriába, akik alkalmazottként vagy szerződéses viszonyban egy vagy több munkaadó megbízásából dolgoznak folyamatosan úgy, hogy a hálózaton keresztül tartják a kapcsolatot a munkaadóikkal. A telecommuter tehát többnyire egy vállalat alkalmazottjaként, szervezet tagjaként dolgozik, míg a teleworker sok esetben egyéni vállalkozó, szellemi szabad foglalkozású alkotó (például újságíró vagy grafikus), vagy egy vállalkozást irányító, koordináló, partnereivel és ügyfeleivel többnyire elektronikus úton kommunikáló üzletember.

Érdekes módon az európai nyelvek nem tesznek különbséget a két szó között, valójában nem is létezik elfogadott szó a telecommuting kifejezésre, így a kontinensen összemosódik a telework és a telecommuting fogalma, németül egyszerűen Telearbeit, olaszul telelavoro, franciául télétravail, stb., a magyar nyelvben pedig már meghonosodott és általánosan használt szavunk a távmunka. Hogy mikor hangzott el először magyarul a távmunka szó, nem tudható pontosan, de tény, hogy a legtöbb manapság közkézen forgó nyelvi és értelmező szótárból hiányzik, tehát viszonylag új, a nyelvbe mostanában beépülő fogalom, bár maga a módszer mégsem annyira forradalmi, mint sokan hinnék.

Érdekes ezzel kapcsolatban Nyíri Kristóf, az Uniworld Virtuális Egyetem (www.uniworld.hu) vezető professzorának nyilatkozata, miszerint: "A távmunka egyike az új, jól csengő kifejezéseknek, holott a magasan kvalifikált értelmiségi és menedzserkörökben már évtizedek óta valóság. Sőt, bizonyos tudományos berkekben más, mint távmunka, már nincs is."

Való igaz, hogy egyes szakmák művelői értetlenül szemlélik, mi ez a nagy felhajtás a távmunka körül, hiszen pl. hírügynökségi tudósítók, írók, kutatók, feltalálók sok esetben már évek óta életük részéve tették a távmunkát. A munkavállalók tömegei számára azonban csak a számítástechnikai és távközlési infrastruktúra utóbbi években lezajlott ugrásszerű fejlődésének köszönhetően fogalmazódott meg a távmunka iránti igény. Elterjedtek az otthoni számítógépek, a programozást, illetve a programok használatát mind nagyobb számban sajátítják el az iskolák tanulói, de a felnőtt-oktatásban résztvevő tanfolyamok résztvevői is. Jogosan merül fel bennük a kérdés: "hogyan tudnám hasznosítani ezt a tudást, akár fő- vagy mellékállásban, hiszen rendelkezésemre áll mindaz az infrastruktúra, ami egy korszerű irodához/munkahelyhez hozzátartozik (jó esetben: számítógép, szoftver, nyomtató, telefon, fax, modem, Internet hozzáférés, egy önálló szoba, vagy dolgozósarok), valójában csak egy munkaadóra lenne szükségem, és a dolog máris működhetne". Ez a magyarázata annak, hogy az elmúlt években egy olyan új igény született és növekszik folyamatosan, melyhez a kínálati oldalnak még nem volt ideje hozzánőni. A hazai távmunka-piacon jelenleg a munkavállalói oldalon mutatkozik jelentős túlkínálat.

A magyarországi munkáltatók ma még vonakodnak a távmunka alkalmazásától, pedig annak gazdasági előnyei nyilvánvalóak. Vajon miért? A technikai feltételek többnyire adottak, az infrastruktúra fejletlensége ma már nem hozható fel indokként, az ok tehát az emberi tényezőkben, a menedzseri gondolkodásban keresendő. Az évek során kialakult megszokások, hagyományok, a munkahelyi szervezet és kultúra része az alkalmazottakat felügyelő, körbejáró főnök, aki tudatosan vagy tudat alatt úgy gondolja, amint dolgozója kikerül a látóköréből, elveszíti felette a kontrollt (és hatalmát). Nyilván szüksége van a vezetőnek közvetlen jelenlévő munkatársakra, de a feladatokat önálló hatáskörben végző dolgozók, amennyiben ez számukra is vonzó, otthon is ugyanúgy elvégezhetnék a rájuk kiosztott feladatokat. A területen végzett felmérések azt a meglepő eredményt mutatták, hogy az otthon dolgozó munkatársak hatékonysága 20-30 %-kal meghaladja a cég székhelyén dolgozókét. A vállalat a távmunkára való átállással mindemellett jelentős összegeket tud megtakarítani: hiszen kevesebb bérleti díjat, rezsit, személyi költséget és dolgozói hozzájárulást kell kifizetnie. Egy új távmunkahely kialakítása pedig a hagyományos megoldás töredékébe kerül.

Az Egyesült Államokban nemhogy felismerték ezt a cégek, ma már odáig "fajult" a helyzet, hogy a munkáltatók sokhelyütt átestek a ló túlsó oldalára: tömegesen "küldik haza" dolgozóikat, miután ráébredtek, mekkora méretű költségmegtakarítást tudnak a távmunka alkalmazásával elérni. A munkavállalók egy része szívesen vonul vissza otthonába, családja közelébe, de a nagy váltások során sok esetben azon dolgozók is távmunkára kényszerülnek, akik szívesebben maradtak volna munkahelyükön, élvezve a vállalat által nyújtott védelmet, gondoskodást, a cég által finanszírozott egészségbiztosítást, egyéb dolgozói juttatásokat és nem utolsó sorban a kollegális közösséget. A távmunkában dolgozó alkalmazottak általában csak a vállalat által adott megbízásokat teljesítik, nem köti őket a céghez semmi más, a kapcsolat elszemélytelenedik, ami emberi szempontból káros lehet: a dolgozó gyökértelenné válik, nem érzi, hogy tartozik valahova, elszigetelődik, magányos, depressziós lesz. Míg sok ember életében önmaga javára tudja fordítani a távmunka adta előnyöket, az erőltetett távmunka jó néhány negatív hatással is járhat, amivel szintén foglalkozunk majd.

A távmunkáról a továbbiakban sem szeretnénk sem evangelistaként sem vészharangot kongató, elektronikus-társadalom látomásokkal riogató ellenzőként írni. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a távmunka általánosságban nem helyettesítheti a hagyományos munkavégzést, nem fogja eltüntetni a tradicionális munkahelyeket, dolgozói közösségeket. Vannak azonban szép számmal olyan szituációk, élethelyzetek, speciális szakmák, csoportok, elmaradott régiók, ahol és amikor a távmunka a munkavállaló és munkaadó számára kölcsönösen ideális, az élet minőségét javító, egyben a munkáltató számára gazdaságilag kifejezetten előnyös, és rugalmasan alkalmazható megoldás lehet.

1998. november 25.

Figyelem! A tavmunkainfo.hu INGYENES hirdetési lehetőséget kínál azoknak a MUNKAADÓKNAK, akik lehetővé teszik munkatársaik számára, hogy időben és térben rugalmasan, részben vagy egészben otthonról végezhessék munkájukat.