A közelmúltban ''Távoktatás - Távmunka'' címmel egy előterjesztést juttatott el hozzánk a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége. A dokumentum kapcsán Dr. Derera Mihállyal, a Hapinet Távoktatási Központ elnökével beszélgettünk arról az elképzelésről, miszerint a szervezet maga szervezi meg a mozgáskorlátozottak távoktatás formájában való továbbképzését majd ennek folytatásaként távmunkához juttatását.  A program alapvetően a Zsótér Pál Alapítvány keretei között már sikeresen működő távoktatási program, a HAPINET (Handicapped Persons InterNET) továbbfejlesztésére épít.

Mit érdemes tudni a HAPINET-ről?
A HAPINET 1995-ben jött létre azzal a céllal, hogy a korszerű távoktatás eszközeit kihasználva segítse a mozgáskorlátozottak munkaerőpiaci esélyeit javító továbbképzését. Első programunk1998-ban indult '''Jövőd építése, avagy vállalkozási ismeretek'' címmel, ebben a témában már a második évfolyam szervezésénél tartunk. 1999-re elkészült az oktatási anyag siket és vak tanulók számára átdolgozott verziója is.  Jelenleg egy újabb kurzus anyagon, egy számítógép kezelői tanfolyam kialakításán dolgozunk, és ezzel párhuzamosan szeretnénk megvalósítani az interaktív interneten keresztüli oktatást is.

Mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, kérem, segítsen tisztázni a távoktatás fogalmát.
A távoktatás a közhiedelemmel ellentétben nem azt jelenti, hogy a tanár és a tanuló közt nagy a távolság, esetleg telekommunikációs eszközön (pl. műholddal közvetített TV adás) át folyik az oktatás. A távoktatás alapvető jellemzője, hogy a tanárt a speciális módon megírt tankönyv vagy oktató szoftver helyettesíti. A tanuló a nap és a hét bármely szakában tanulhat, és ha problémája van, konzultálhat a tutorral, vagy ahogyan mi nevezzük, a segítő tanárral. Ő azonban nem tanít, csak rávezet a megoldásra, ösztönöz, biztat, nagy ritkán helyesbíti a tévedéseket. A távoktatásban tehát a tanár - a könyv vagy software - közelebb van a diákhoz és alkalmazkodóbb, mint bármely más oktatási formában. A távoktatás speciális kialakítása azt jelenti, hogy a szerzők a célközönség ismeretében, az általuk befogadni képes stílusban és módon ismertetik a tanárt helyettesítő anyagban az új ismeretanyagot. A tanári ellenőrzést elvégzendő gyakorlatok helyettesítik, sokszor ezzel is bővítve az ismeretek átadásának módozatait, mert a gyakorlatok önellenőrzése egyben a tananyag végiggondolását teszik szükségessé.

Milyen területeken, milyen képzési szinten és foglalkozásokra alkalmazható a  távoktatás?
A távoktatás mint módszer minden olyan ismeret anyag átadására alkalmas, mely nem igényel műhelyben történő közvetlen és hosszú időtartamú gyakorlatot. Amerikában pl. sebészorvos továbbképzésre is használják, míg teljesen természetesen a vegyészképzéstől a nyelvi oktatásig a közgazdász diploma megszerzésén át mindenütt a legszélesebb skálán mozognak a kifejlesztett tananyagok. Van, ahol felsőfokú képzésre használják leginkább, de szép számmal ismerünk középfokú képzéseket is a gazdaképzőtől a vállalkozási tanfolyamig, a nyelvoktatástól a számítógépes oktatásig. Nagy vállalatok saját munkatársaik egységes továbbképzésére külön tanfolyamokat fejlesztenek ki az erre szakosodott cégekkel (pl. banki ügyintézők, biztosítási ügynökök képzése, stb.), és tudunk olyan példát is, hogy sikeresen használják a távoktatást elektroműszerészeknek az új technikával való megismertetésére csakúgy, mint cégvezetők folyamatos továbbképzésére az új gazdasági szabályozók naprakész ismeretében. A távoktatás tehát eszköz, mellyel minden adekvát tartalom továbbítható. Az internethez hasonlóan legtöbb információ átadására alkalmas, kivéve néhány specifikus területet, ahol pl. a szaglás vagy ízérzékelés nélkülözhetetlen. (Ámbár borászati ill. borszakértői távoktatást is kifejlesztettek éppen Magyarországon.)

A  távoktatás alkalmazása különösen indokolt lehet, ha mozgásukban korlátozott emberekről van szó.
Valóban, a távoktatás különösen előnyös olyan társadalmi rétegek oktatásában, melyek fizikailag vagy szociálisan nehezen mobilizálhatók, esetleg pedagógiailag olyan frusztráltak, hogy csoportos oktatásuk ez utóbbi okból ütközik nehézségekbe. A távoktatásban való részvétel akadálya kizárólag az lehet, ha a hallgató nem rendelkezik ép értelemmel, olvasási vagy megértési képességekkel, vagy önértékelési szintje még nem fejlődött olyan szintre, hogy a megfelelő támpontok megadása mellett sem képes saját előrehaladását nyomon követni. Bátran mondhatjuk azonban, hogy megfelelő tananyag kifejlesztésével bármely társadalmi réteg számára közvetíthető a szakmák és foglalkozások elsajátításához szükséges ismeretek döntő többsége.

Milyen érdeklődés mutatkozik a távoktatási lehetőségek iránt, és hány főt tudnak egy évben továbbképezni?
1999-ben 59 jelentkezőből 40-et vettünk fel, ebből 31 fő végezte el sikeresen az egy éves vállalkozási ismeretek tanfolyamot, ami mind a lemorzsolódás mértékét tekintve (a távoktatás terén a lemaradók aránya a nemzetközi tapasztalatok szerint jóval magasabb, mint a hagyományos oktatásban),  mind a hallgatók visszajelzése szerint sikeresnek bizonyult. A kurzusra idén már 185 sorstársunk jelentkezett, a számítógép kezelői tanfolyamra pedig 145-en. Sajnos a jelentkezőknek csak  25%- át vagyunk képesek a jelenlegi finanszírozás mellett tanítani.  Megfelelő szponzorálás esetén a hallgatók létszámát meg tudnánk sokszorozni.

Honnan teremtik elő a képzéshez szükséges forrásokat?
A mozgáskorlátozottak távoktatását álláspontunk szerint az államnak kellene finanszíroznia - a jövőben erre szeretnénk a kormányt rábírni - mert hallgatóink átlagos jövedelme havi 25.000 Ft alatt van. Ennek ellenére mi üzletként tekintünk az oktatásra,  és úgy építettük fel programunkat, hogy abban bizonyítani tudjuk, hogy számos területen profitot hozhat. Például távoktatási tanfolyamaink egy részét - pénzért - nem mozgáskorlátozott hallgatók irányába is értékesíthetjük. Az egyesületek révén országos hálózattal rendelkezünk. Ha ennek a hálózatnak csak 10- 15%- a kapcsolódik rá távmunka ill. távoktatás szervezésére, értékesítésére, az nagyon sok ember munkavállalását segítheti elő ill. jelentős bevételt hozhat az egyesületeknek is. Jelenleg Magyarországon senki sem foglalkozik hátrányos helyzetű rétegek középfokú szakmai távoktatásával, és gyakorlatilag senki sem foglalkozik ténylegesen távmunka szervezéssel.

Ezek szerint a távoktatás következő lépcsőjében a végzett hallgatók távmunkához juttatását célozzák meg. Hogyan látják a mozgáskorlátozottak távmunkához jutásának esélyeit ma Magyarorországon?
Úgy látjuk, hogy az egyik fő ok, amiért Magyarországon nem működik a távmunka az, hogy az ismeretek oldaláról nagy a munkavállalói hiányosság. Hiába szeretnénk távmunkában dolgozni, ha semmihez sem értünk, ami távmunkában végezhető. A munkáltatónak biztosnak kell lennie abban, hogy a feladatok ellátására alkalmazott távmunkás önállóan megoldja majd a felmerülő problémákat. A komoly cégek nem áldoznak arra, hogy kísérletezgessenek. Kész megoldások alkalmazásában azonban partnerek volnának. Ezért is helyezzük a hangsúlyt a munkavállalók felkészítésére. A második ok, hogy a távmunka koordinációjára - amely ezt szolgálja - létrehozott Kht. saját irodájának berendezésén túl három éve nem tudott semmit sem felmutatni. Ezért úgy gondoltuk, hogy magunk lépünk.

Milyen lépéseket terveznek, hogyan lehet előrelépéseket elérni ezen a téren?
Elvi döntés született a MEOSZ Továbbképző és Távmunka Intézet létrehozásáról, így a jövőben szorosan összefüggő távoktatási és távmunka projektünk ennek a szervezetnek a keretei között valósulhat meg. Létrejövő távmunka koordinációs központunk országos adatbázissal és modellek kidolgozásával igyekszik a speciális igényű célközönség foglalkoztatási modelljeit kifejleszteni és az egyesületi ill. munkáltatói érdeklődőknek rendelkezésére bocsátani.

A mozgáskorlátozottak távmunkában való foglakoztatásának előnyei kézenfekvőek. Milyen elképzelésük van új távmunkahelyek teremtésre, a munkaadókkal való kapcsolatfelvételre?
Számba vettük a távmunkában végezhető tevékenységeket és ezek közül kiválasztottuk azokat a foglalkozásokat, melyek mozgáskorlátozottaknak ajánlhatók, és melyek iránt piaci igény is mutatkozik irántik, tehát melyekre érdemes oktatást építeni. Eredményül elméletben 71 tevékenységet találtunk, melyek egy része középfokú tanfolyammal, másik része felsőfokú képzéssel, legnagyobb többség pedig szakirányú végzettséggel tanítható. Mindez kiegészítettük néhány speciális tevékenységgel, melyek úgy gondoljuk, további munkalehetőségeket teremthetnek mozgáskorlátozottak számára : ilyenek például a virtuális sorstársi tanácsadás, egyesületi szervezés, segédeszköz és speciális szolgáltatás közvetítése, szponzor gyűjtés, szervezés, távoktatási tutorálás, virtuális klubvezetés, virtuális kiadói tevékenység, tehát elméletileg ezekre is épülhet távmunkát előkészítő képzési program. A helyes irányt mindenképpen abban a megközelítésben látjuk, hogy elsődleges feladatunk a potenciális munkavállalók felmérése, képzése, rendszerbe szervezése, és csak a szelekciós folyamat után következhet a munkaadó-keresés és közvetítés.

Mi jellemzi a mozgáskorlátozottak munkaerőpiaci helyzetét, milyen esélyekkel indulnak a munka iránti versenyben?
Jellemző, hogy a szervezet 160 ezres tagságának nagy része szeretne otthoni munkához jutni, de életkoránál, magatartásánál, és hozzáállásánál és tudásánál fogva igen alacsony azok aránya, akik, ha ténylegesen megbízáshoz jutnak, azt az elvárásoknak megfelelően teljesíteni is tudják. A munkára mobilizálható, átformálható, tudásra éhes és minőséget produkáló embereket igyekszünk kell megtalálnunk, és továbbképeznünk.

Mi a helyzet jelenleg a munkaadói oldalon? Ösztönzi-e az állam a munkaadókat valamilyen módon arra, hogy a mozgásukban korlátozott munkaerőt foglalkoztassanak, van-e létező kedvezmény, amely motiválja őket a hátrányos helyzetűek felvételére?
Létezik egy olyan rendelet, amely értelmében egy havi minimálbér 30%-át kell a TB kasszájába fizetni annak a munkaadónak, ahol a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának aránya nem éri el a 3%-ot. Ez a büntetés azonban cseppet megterhelő a munkaadó számára, így a rendelet nem igazán ösztönző hatású. Ezzel szemben létezik egy alapjában téves motiváció:  a munkaadók sokszor azt gondolják, hogy ez a réteg kiszolgáltatottsága folytán alacsonyabb fizetéssel is beéri, sokan a mozgáskorlátozottakban az olcsó munkaerő lehetőségét látják. Ez téves nézet, és azt bizonyosan állíthatom - távmunka ide vagy oda - nem fog a munkaadók nyakába borulni az olcsó munkavállalók széles tömege.

Összesen hány főt érinthet, hány emberen segíthet a MEOSZ keretei között megvalósuló távoktatási és távmunka program?
A potenciális közönségünk 8-10 ezer fő, de  becslésünk szerint a MEOSZ tagságának reálisan 5 - 10%- a lehet az, akin távoktatással és távmunka szervezéssel hatékonyan segíthetünk. Ha évente 3- 400 főt oktatunk, és segítünk munkához, alighanem így is igen hosszú távú programnak nézünk elébe. Csakis anyagi szempontokban kell alternatívákat kialakítanunk, mert erkölcsi szempontból nem lehet kérdés, szükséges- e, hogy erre az útra lépjünk. Elég csak belegondolni, hogy egy dolgozó ember aktív pályafutása alatt 30- 40 millió Forintot  fizet be a társadalom kasszájába. Egy inaktív ember mintegy 25 millió Forintba kerül ugyanezen idő alatt. Úgy gondolom, hogy A XXI. század lehetőséget ad nekünk hátrányaink leküzdésére. Nem állítjuk, hogy segítségünkkel mindenki aktív dolgozóvá válik. De azt igen, hogy ha évente egyetlen emberrel érünk el sikert, az három- négyszer annyi profitot hoz társadalmunknak, mint amibe a akár 100 fő képzése összesen kerül. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a profit nem nálunk, hanem a társadalomnál keletkezik. Ezért is kérjük támogatóinkat és persze az illetékes hatóságokat is, segítsenek finanszírozni ezt a programot.

További információkat találhatnak az érdeklődők a HAPINET oktatási központ weblapján - www.hapinet.hu
 

Figyelem! A tavmunkainfo.hu INGYENES hirdetési lehetőséget kínál azoknak a MUNKAADÓKNAK, akik lehetővé teszik munkatársaik számára, hogy időben és térben rugalmasan, részben vagy egészben otthonról végezhessék munkájukat.