Az internetes szélhámosságokról, a védekezés lehetőségeiről kikértük egy jogászt véleményét is. Kérdéseinkre Ormos Zoltán, az internettel kapcsolatos jogi témákra szakosodott Ormos Ügyvédi Iroda  (www.ormosnet.hu) vezetője válaszolt.

Az  interneten egyre inkább elterjedőben vannak a fiktív munkaajánlatokat hirdető, és az információt fizetés ellenében szolgáltató ''vállalkozások''. Megsérti-e a törvényt az, aki nem valós állás/munka hirdetés ellenében pénzt szed a jelentkező munkavállalóktól?

Az effajta oldalak révén a hiszékeny embereket megtéveszteni képes elkövetők a Büntető Törvénykönyv 318.§-a szerinti csalás bűncselekményét követik el, illetve amennyiben a csalással okozott kár a tízezer forintot nem haladja meg, akkor a tulajdon elleni szabálysértés megállapításának van helye. Az eljárás során elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy az elkövetőnek a weboldal elkészítésekor, illetve a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételekor volt-e reális esélye a vállalt kötelezettségek teljesítésére, illetve egyáltalán volt-e szándékában a teljesítés.

Hogyan lehet egy weboldal alapján eldönteni, hogy komoly ajánlatról vagy szélhámosságról van szó?

Véleményem szerint ránézésre megalapozott ítéletet mondani egy weboldalról nem lehet.  Egy ilyen oldalnak nincsenek kötelező alaki és tartalmi kellékei, mivel bárki készíthet ilyet.  Természetesen vannak olyan szempontok melyek mérlegelésével meg lehet szűrni a csalárd hirdetőket. Az egyik, amit érdemes megvizsgálnunk, az az , hogy mennyi munkát fektettek egy weboldalba, mennyire "professzionálisan" van elkészítve.  A másik fontos szempont, hogy mennyi információ van kinn az oldalon arról a személyről, vagy cégről, aki ilyesfajta tevékenységet hirdet – van-e lehetőség arra, hogy leellenőrizzük telefonon, vagy a cégbíróságon az adatokat.  Mindezek azonban semmiféle garanciát nem nyújtanak arra, hogy meg is kapjuk a szolgáltatást az előre befizetett pénzünkért, legfeljebb annyit tudhatunk, hogy nemteljesítés esetén  ki ellen lehet megindítani az eljárást. Egy külföldi cég esetében azonban ez komoly költségekkel és nehézségekkel járhat.

Létezik-e már ilyen esetre precedens értékű ítélet?

Igen, mindezt alátámasztja a Legfelsőbb Bíróság egy hasonló esetben hozott eseti döntése. Itt az elkövető újsághirdetésekben vállalkozott munkaközvetítésre, amire azonban sem lehetősége nem volt, sem szándékában nem állt, így természetesen a befolyt összegekből sem képezett tartalékot sikertelenség esetére való visszafizetések teljesítése céljából. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy "a terhelt és a sértettek között létrejött megállapodás semmis volt, mivel [...] a munkahely valótlan ígéretével való pénzgyűjtés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik."  A megtévesztett emberek - függetlenül attól, hogy hiszékenyek vagy könnyelműek voltak-e - semmis szerződés alapján fizettek pénzt a hirdető cégek.

Milyen jogorvoslati lehetőségekkel élhet az, aki utólag rájön, hogy az interneten közzétett információk alapján nem létező, fiktív munka ajánlatért fizetett?

Az ilyen csalárd weboldalak hozzáférhetővé tevői ellen büntetőeljárás megindításának van helye, vagyis a károsult feljelentést tehet, valamint a büntetőeljárás során esetleg külön polgári perben magánfélként érvényesítheti a csalóval szemben fennálló polgári jogi igényét, azaz visszakövetelheti az általa befizetett összeget.

Terheli-e felelősség azt az internet szolgáltatót, melynek szerverén az adott weboldal megjelent?

Természetesen, ha a jogsértés ténye bebizonyosodik, a szolgáltató, amelynek szerverén a kérdéses csalárd oldal található, köteles azt onnan eltávolítani.

Van-e Magyarországon az amerikai www.ftc.gov vagy www.ifccfbi.com oldalakhoz hasonló online panasztételi lehetőség az ilyen esetekre?

Ilyen online panasztételi lehetőségről egyelőre nem tudok, de vannak ilyen tervek az Internet Security Alliance programjában..

Felmerül a kérdés, egyáltalán jogszerű-e pénzt kérni a munkavállalótól munkaközvetítési szolgáltatásért?

Álláspontom szerint jogszerű pénzt kérni ilyen tevékenységekért, hiszen itt tulajdonképpen munkaközvetítési tevékenységről van szó, így azt már a munkaközvetítői tevékenységet végző dönti el, hogy milyen feltételek mellet értékesíti a szolgáltatást.  Egyszeri díjat kér, esetleg a kiközvetített munkáért járó bér bizonyos százalékát, vagy akár a sikeres közvetítésért utólag egy előre meghatározott összeget.  Természetesen alapfeltétel, hogy a fentebb említett bűncselekmény ne valósuljon meg, egyszerűbben: a közvetítő valóban közvetíteni akarjon, illetve teljesítse amit előzetesen megígért a befizetett összeg fejében.

Mi alapján bizonyosodhat meg a munkavállaló a hirdető jóhiszeműségéről?

A távmunkát hirdető oldalak esetében a munkakeresőnek elsősorban a weboldalon szereplő feltételeket kell átgondolnia.  Általában tanácsolható, hogy ahol a munkáért előre kérnek valamely regisztrációs díjat az már eleve gyanús, hiszen egyetlen bejáratott, komoly munkaközvetítő oldal sem hárít a munkavállalókra ilyen költségeket.  Ezeket a költségeket inkább áthárítják a munkaadókra, tőlük szoktak a regisztrációért bizonyos díjakat kérni.  Ez annál is inkább kézenfekvő, hiszen egy ilyen szolgáltatásnál elemi érdek, hogy minél több regisztrált munkakereső legyen az adatbázisban, hogy aztán a munkát kínáló cégek minél inkább készek legyenek fizetni a lehetőségért, hogy a kérdéses adatbázisban keressenek alkalmazottat.

Mivel a munkavállalók sokszor nincsenek a fentiekkel tisztában, hajlamosak belemenni a regisztrációs díj fizetésébe abban a reményben, hogy ezáltal idővel munkához juthatnak. Ilyen esetekben hogyan ítélhető meg a jogszerűség?

Valóban nehezebben ítélhető meg  az az eset, amikor a közvetítő regisztrációs, illetve nyilvántartási díjat kér azért, hogy a munkakereső adatait az adatbázisában tárolja, és azokat az esetleges munkaadóknak hozzáférhetővé teszi vagy kiajánlja.  Ilyenkor fennáll az esélye annak, hogy esetleg hónapokig nem történik semmi, és a közvetítő használja a befizetett pénzt, kamatoztatja, befekteti miközben egy lépést sem tesz a befizető érdekében. Legrosszabb esetben meg sem ígéri, hogy visszafizeti, vagy ha meg is ígéri, akkor sem fizeti vissza a megígért időben, vagy feltétel bekövetkezésekor. Véleményem szerint az ebben az esetben is az a döntő, hogy a közvetítő valóban dolgozik-e közben, vagyis valóban szándékában állt-e a pénz beszedésekor munkát szerezni a jelentkezőknek.  Ha nem, akkor természetesen csalással van dolgunk, hiszen a munkakeresőt szándékosan tévedésbe ejtették vagy abban tartották és a károkozás is megtörtént.

Az egyetlen igazi megoldás erre a problémára, ha a munkát kereső egy ilyen meghatározatlan és meghatározhatatlan feltételekkel rendelkező ajánlatot nem fogad el, hiszen semmi sem garantálja, hogy a befizetést követően pénzéért megkapja az ígért ellenszolgáltatást.

Kapcsolódó link: www.ormosnet.hu

Figyelem! A tavmunkainfo.hu INGYENES hirdetési lehetőséget kínál azoknak a MUNKAADÓKNAK, akik lehetővé teszik munkatársaik számára, hogy időben és térben rugalmasan, részben vagy egészben otthonról végezhessék munkájukat.